Nyári napforduló a hegyen | napló
A nyári napforduló mindig mágikus időszak, és most már pár éve ezt mindig megünnepeljük egy szívünknek kedves közösséggel. Van egy kis telkünk egy szőlőhegyen, ahol még meglehetősen háborítatlan a természet, nincsenek kerítések, ellenben vadak, gyógynövények, gyümölcsfák, varázsmezők, csillagos egek igen. Áll a telkünkön egy kis présház, de nem lakható (ja, peléknek igen), ezért sátrazni szoktunk. Juli 5 hónaposan itt próbálta először a tábori létet és imádja azóta is! Idén nagy fejlesztés, hogy elkészült egy tetővel óvott dobogó (a pult csak most került fel, a tető pedig kidobástól megmentett cserepekből áll), ami belakva olyan mint egy lakás, falak nélkül. Vagy mintha egy színdarabban lennénk, a színpadon. Mesés napokat töltöttünk itt.
Bármennyire is imádom a munkám, ezután az egy hét után nagyon-nagyon nehéz volt újra felvenni a fonalat és visszatérni az online világba. Annyira pihentető volt a természet lágy ölén lenni és elfelejteni a telefonomat, hogy az elmondhatatlan. A zöld megannyi árnyalata kisimított. Ilyenkor még jobban érzem, hogy mennyire felzaklat az a sok információ, ami ránk zúdul és behúz egy kis tenyérnyi monitoron keresztül..
De mindeközben fantasztikus dolgok zajlottak mégis az online közösségi térben a ‘Billenj át’ nevű kampányom kapcsán. Öröm volt látni, hogy mennyien megmutattátok magatokat és meséltetek. Egy ponton elengedtem, hogy mindenki történetére reagáljak, mert rengetegen írtatok, de el fogom olvasni őket. Egy jó pár csokorral ezekből a történetekből össze fogok szedni és közzéteszem itt a blogon. Hosszú munka lesz, mert több mint 500-an csatlakoztatok, de alig várom!
Vissza az alapokhoz
Visszakanyarodva, miért is mesélek erről a nyaralásról? Mert mindig nagyon izgalmas tapasztalat ennyire visszamenni az alapokhoz. Sokkal tisztábban látod utána, hogy mekkora kényelemben élsz és mi mindenért lehetsz hálás. Itt nincs áram, nincs víz. Van természet. Nem tudom, hogy hosszútávon milyen lenne (biztos sokszor küzdős), de így egy hétre belecsöppenve mindig annyira jól esik ez az egyszerűség. Inspirál, hogy otthon az eddigieknél is jobban figyeljünk például a vízhasználatra, hiszen ilyenkor mindig megtapasztaljuk, hogy minden csepp kincs, és ezért hálásnak kell lenni. Meg összes pompás körülményünkért, ami megadatott. Annyira természetesnek vesszük ezeket, pedig jó néha tudatosítani, hogy mennyire jó dolgunk van. Reméljük még sokáig, de ez csak akkor fog menni, ha elkezdünk felelősen, tudatosan létezni ebben a világban. Vigyázzunk rá!
Szeretünk messzire menni, de nagyon szeretünk itthon is kalandozni. Kiskoromban csupa hazai látványosságot jártunk be a családommal, és imádtam. Ez azóta sem változott, és bár sok messzi tájon jártunk, a hangsúly most talán egyre inkább újra az itthonra helyeződik, legalábbis törekszünk. Imádunk utazni, de egyre jobban nyomaszt a károsító hatása, amit kivált. Ebben azért még billennünk kell… De az biztos, hogy egy itthoni nyaralás is tud annyi élményt adni, mint egy egzotikus helyre tett út, csak talán másképp.
Nincs áram, nincs víz
Ezt mégis hogy? Vizet vittünk otthonról mindenféle kannákban (35 liter körül), és lent a faluban lévő kútnál újra tudtuk ezeket tölteni, bár idén azzal inkább már csak mosogattunk (elég klóros), inni az otthoni csapvizet ittuk. A mosogatáshoz beszereztünk egy kis csapos tartályt, bár nagyon lassan folyik belőle a víz, de igazán különleges élmény volt így a szabadban mosogatás. Mosogatószert magam kevertem, káros anyagoktól mentes, lebomló, így nyugodt szívvel engedtem a földre a vizet a műveletek végén. Évek óta használom ezt a fajtát, akkor bukkantam rá, amikor környezet kímélő változatot kerestem, hogy itt a szabadban nyugodtan mosogathassak vele. Ide kattintva megtaláljátok a pontos receptet!
Fürdeni kancsóval, lavórral lehet. Ez igazán romantikus élmény, a mező közepén állva.
Az áram sem hiányzott nagyon. Párszor ugyan bekapcsoltam a laptopom, de akksiról ment. Egyszer leugrottunk a barátaink téli szállására a faluba, ott lehetetett tölteni (mert hát azért csak dolgoztam egy kicsit, na, de főleg az elején, utána szépen elengedtem ezt). Mobilhoz volt powerbank, és néha a kocsiban szivargyújtóról töltöttünk, amíg elgurultunk valahova a környéken. Aztán egyszercsak lemerült (nem is emlékszem utoljára mikor volt ilyen), és már nem is érdekelt. Éjszaka gyertyák, petróleum lámpa, napelemes és elemes fénysorok adtak andalító fényt (nincs mindhez tölthető elemünk, de az lenne az igazi). Plusz az akkus fejlámpáink, ami egy áldás. Jó sokáig bírja, egy cseppet sem merült egy hét alatt, pedig használatban voltak. Van még egy szintén usb-ről tölthető plusz kurblis tábori lámpánk, Juli kedvence, az adta az alapfényt a sátorban.
Mivel szinte végig fent voltunk a hegyen, vízzel és egyéb csomagolásmentesen beszerzett élelmiszerrel előre készültünk, így elég minimális hulladékunk keletkezett (amit le akartam fotózni a végén, de jól elfelejtettem). Ennek nagyrésze pelenka, bár már csak napi egy, mert Juli erősen szobatisztul. Akadt még ott más látogatók nálunk hagyott szemete (> pl. süti alufólia), gyufák, festés miatt összefogott, már használhatatlan eszköz. A komposztot itt is ugyanúgy gyűjtöttünk mint otthon, a végén pedig kiszórtuk egy olyan helyre, ahol már egyébként is gyűlt a zöldhulladék. Jó érzés volt ilyen kevés nyomot hagyni.
Fűk, fák, bogarak, varázsrétek
Sok természeti csodát láttunk: szentjános bogarak (Juli szerint szenti), szarvasbogár, színesebbnél színesebb lepkék, erdei sikló (meglepően nagy volt!), vadnövények, gyógyfüvek, csak le kellett hajolni akárhol a fűben. Még a tavasszal nagy remények között eldugott luffatököm is előbukkant, annyira büszke vagyok rá (az itthoniak nem)! Remélem túléli őszig és szüretelhetek mosogatószivacsot.
A sok érő jóság mind arra emlékeztetett, hogy a körforgás örök…és remélem még sokáig a részesei lehetünk.
Erről eszembe jut, hogy amikor régebben kérdezgettek sokan, hogy miért is nem maradtunk Ausztriáliában vagy valahol Ázsiában, mindig arra hivatkoztam (többek között), hogy hiányozna a négy évszak. Persze arrafelé is vannak évszakok, de nem olyan változatosak mint felénk (legalábbis az én szememnek). Itthon minden hónapban, évszakban van valami szép és új, ami emlékeztet arra, hogy egyáltalán nem normális, hogy a szupermarketekben egész évben megvehetünk szinte bármit, akkor is, ha épp nincs szezonjuk.
Meg kellene tanulnunk szeretni és tisztelni, amit az adott évszak tartogat számunkra.
Persze nyári jókat raktározni lehet, sőt, erősen ajánlott! Mi most mentát, oregánót és citromfüvet szüreteltünk, mert nagyon szép nagyra nőttek itt mindenféle gondoskodás nélkül. Egy gyönyörű réten pedig orbáncfüvet szedtem, amit a napforduló virágának tartanak és sok népi hiedelem övezi. Teát szárítok majd belőle, télen pompás lesz inni és közben ezekre a napokra gondolni. Ez mind nagy ajándék!
Aggasztó kullancs és szúnyog helyzet
Ami viszont kellemetlen volt, az a tööménytelen mennyiségű szúnyog. De nem csak napszálltakor, hanem reggeltől éjszakáig, folyamatosan. Füstölőztünk és illóolajban úsztunk végig, mert egyfolytában fújtuk magunkat. Készítettem magam is egy keveréket és vittem bolti bio riasztót is, tesztelve, hogy melyik a hatásosabb. Hát, azt mondom, talán a bolti többet ért, egy ideig-óráig kíméltek a vérszívók, de hamar elillant a hatás, fújhattuk újra..
Kullancsok ellen is bio bolti változatot vetettem be, mert itt rengeteg van és nem viccelnek. És ebben a kérdésben én sem viccelek, mert sajnos két éve elkaptam a lyme-kórt egy itteni csípéstől. Szerencsém volt, mert kijött a tipikus körkörös folt a csípés helyén, ezért azonnal rohantam a lyme ambulanciára, ahol kaptam antibiotikumot, így elvileg minden rendben. De tudni kell, hogy nem minden esetben jön ki a folt, és a kezeletlenül hagyott fertőzés évek múlva nagy galibákat tud okozni. Sokan nem is tudják, hogy ez a bajuk és megy a félrekezelés, holott egy antibiotikum kúra segíthetne. A legfontosabb egyébként, hogy minél előbb, pár órán belül eltávolítsuk a kullancsot (bármivel, csipesz, köröm, ami tetszik), így igen kicsi az esélye, hogy bármit átadjon. Az pedig nem baj, ha beszakad a feje, a lényeg, hogy ki legyen szedve a vége. Ezt azért írom le, mert sok a tévhit és sajnos egyre több a fertőzött kullancs (elvileg minden második?!), szóval vigyázzatok magatokra! Ha bővebben érdekel a téma, ebben a cikkben sok hasznos kapcsolódó infót találtok!
Ez a fajta invázió nem túl jó jel. Hazaérkezésünk után is olvastam róla, hogy pár év múlva igen elterjedt lesz több nagyon veszélyes, nekünk még új trópusi betegség, amit szúnyogok terjesztenek.. De az a szupercella és brutális eső is megdöbbenéssel töltött el, amit egyik nap tapasztaltunk. Másnap meg egyenesen sárlavina volt az úton, a szántóföldekről hömpölygött a barna folyam, alig lehetett kocsival haladni. Nem akarok tovább borongani, de aki igen, az a tapasztalataimmal sok párhuzamot talál majd ebben az írásban.
Nem azért írom le ezeket, hogy riogassak, hanem mert fontos, hogy tudatában legyünk ezeknek a változásoknak és még elszántabban tegyünk azért, hogy legalább lelassítsuk, tompítsuk az előttünk álló folyamatot. Szóval csak tettre készen, pozitívan!
Eszem-iszom
Kellemesebb téma: hoztunk magunknak kimérten vásárolt szárazárut, és finom, egyszerű ételeket rittyentettünk, sokszor helyben termett, szezonális jóságokból, néha tűzön, néha a régi gáztűzhelyen, amit jól lesikáltam, mielőtt használatba vettük. A mosószóda + kókuszkefe mindent vitt! A közelben van szikvizes, abból is betáraztunk, így nem csak az otthonról hozott ivóvizet ittuk. Egyébként nem végig a saját telkünkön voltunk, az ünneplés a szomszédban volt a barátainknál, akik hasonlóképp laknak fent a hegyen, csak állandó jelleggel. Náluk is fogyasztottunk vizet (különben nem lett volna elég a 35 liter). Kaptunk tőlük finom rózsaszörpöt is, ami helyi virágokból készült. Csodálatos!
Visszajövünk még
A környék egyébként tele van sok csoda felfedeznivalóval (kedvencem a zalaszántói Béke Sztúpa, ahová mindig ellátogatunk), így még simán több hétig tudtunk volna maradni (vagy egész nyáron…), ha nem szólít a kötelesség. Mindenesetre még visszatérünk kisimulni! Juli is nagyon élvezte a szabadságot, ami itt megtapasztalható, eljátszott fűvel, fával, lepkével, virággal, csigákkal. Kell ez az egyszerűség a gyermekkorba.
Sok csodás kép készült, ebből egy csokorral feltöltöttem ebbe az albumba, lapozzatok bele!
Erre a legalsó képre kattinva is elérhető az album!
