ZERO HERO holiday | 2. rész

Itt a várva várt folytatása az úti beszámolómnak. Az első részben írtam arról, hogy miért így utaztunk, hogyan készültünk fel és merre vásároltunk az út alatt. Most pedig következzen, hogy mivel termeltük a legtöbb szemetet, milyen kisgyerekkel ilyen nagy utat megtenni és hogy hogyan vadkempingeztünk szinte végig. Ha inkább a fotók érdekelnek, akkor görgess a bejegyzés végére, ott megtalálod a teljes galéria linkjét!

PELENKÁK, FAGYIK ÉS PAPíRTERÍTŐK

A legtöbb szemetet sajnos az eldobható pelenkával termeltük, mint otthon. Arról már korábban írtam, hogy nem igazán sikerült moshatóra átállnunk, és egy ilyen nomád, folyton mozgásban lévő út alatt erre végképp nem vállalkoztam. Ráadásul az idő sem kedvezett volna a száradásnak: huszon pár fok volt szinte végig, magas páratartalommal. Cserébe legalább találtam egy nagyon jó, biológiailag lebomló pelust, így eggyel könnyebb lett a lelkiismeretem. (Bár jól tudom, hogy kommunális kukába dobva ez sem bomlik le, de legalább a gyártása környezetkímélőbb..) Viszont az én példám ne szegje az elszántak kedvét! Egyszerűen csak azért mesélem el, mert ez az igazság, nekem sem megy minden.

A másik bosszantó dolog, hogy alig volt fagyi árus, a legtöbb helyen csak jégkrémet lehetett kapni. Sőt, volt hogy a fagyinál is megleptek egy plusz papír csomagolással, amit a végén húztak a tölcsérre. Nagyon résen kellett lenni, ha ezt meg akartuk úszni. Nem szivattuk hát magunkat és Julit, ahol nem volt fagyi, ott erre a hónapra “zöld utat” adtunk a jégkrémnek..

Volt még egy szinte elkerülhetetlen dolog: a papír terítők. Legtöbbször magunknak főztünk finom helyi, szezonális alapanyagokból, de mint mindig, most is kíváncsiak voltunk az itteni ízekre. Azt vettük észre, hogy errefelé nem divat a mosható terítő, helyette ha leülnek az új vendégek, már cserélik is a papírterítőt. Ha nagyon akarjuk, elutasíthattuk volna, de azt hiszem, nyelvi akadálya is lett volna, na meg úgy látszik nem voltak felkészülve egy csupasz asztal letakarítására, szóval nem erőltettem. (Ha minden nap így ettünk volna, más lett volna a helyzet). Mindenesetre belegondolni is rossz, hogy mennyi papír kerülhet így a szemétbe! Egy előnye van: lehet rá rajzolni vagy amőbázni, amíg várod az ételt…

Ezek voltak hát a fő bűnösök, de azt gondolom, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a legjobbat hozzuk ki a hulladék szempontjából problémás helyzetekből.

A becsúszott “hibák” (és Európa keresztbe autózása miatt) próbáltam nem rosszul érezni magam, hanem a fejlődés részeként felfogni, tanulni belőle. Épp utazásunk alatt jelent meg több őszinte vélemény hasonló kétségekkel kapcsolatban hazai blogokon és posztokban, ahol mindenki arról vall, hogy náluk sem megy tökéletesen a hulladékmentesség, és nem is kell úgy mennie. Olyan jó volt ezeket olvasni, komolyan erőt adtak!

NŐI HIGIÉNIA

Remélem senkit nem zavar, hogy erről ilyen nyíltan írok, azért osztom meg a tapasztalatom, mert szeretnék másokat is segíteni vele. És nem mondom, hogy fiúk, lapozzatok, mert szerintem mindenkinek fontos, hogy halljon erről a témáról. Még sosem próbáltam ezelőtt az intim kelyhet, mert mosható betéteztem. Az út előtt viszont eljött az idő, hogy beszerezzek egyet, hiszen tudtam, hogy nagyban meg fogja könnyíteni a tengerpartozós, vadkempingezős utazást. Nem is dönthettem volna jobban! Igazán felszabadító érzés volt, hogy nem kellett törődnöm vele napközben, és betétből is csak párat kellett elmosnom. Bár még nem voltunk a tengerparti részen, de fürödni is sokkal egyszerűbb lett volna vele, ebből a szempontból olyan, mintha tampont használna az ember. Csak épp sokkal “egészségesebb“, mert nem érintkezik a tested egy kemikáliákkal átitatott anyaggal, ami a véren túl az egészséges testnedveket is felszívja.. Nekem sikerült elsőre jót választanom, de aki biztosra akar menni, ne egy ilyen nyaraláson tartson főpróbát vele 😉

SZUVENÍR

Ajándékba és magunknak is olyan szuveníreket igyekszünk venni, ami vagy ehető vagy elhasználható. Terméseket, leveleket, mindig gyűjtök, ezt mondhatjuk kivételnek, na meg a müzlis tálakat (de az meg fogyó eszköz 😉 ). Most a kedvenc szerzeményem a luffatök és marseillesi csupasz szappanok voltak!

UTAZÁS KISGYEREKKEL

Sokan kérdeztétek, hogy mégis hogy jutottunk ilyen messzire egy bő másfél éves gyerekkel. Mindig is nagy utazók voltunk, és ez Juli születése után sem változott. Beleszületett ebbe, és szerencsére nagyon jól bírja az autózást, egyenesen imádja a sátrazást (ha tehetné, itthon is abban aludna). Az út alatt a kocsiban azért volt egy bizonyos kelléktáram, amit sorra bevetettem: könyvek, füzet, zsírkréta, spriccelő, zene, a cicás napszemüvege, stb. Sokszor önmagát is elszórakoztatta különböző mondókák kántálásával (azok végtelen ismétlésével :D) és volt, hogy beletemetkezett a Böngészőjébe akár fél órára is. Mennyei percek!

Igyekeztünk egyébként az alvásideje alatt utazni, így mindenkinek sokkal egyszerűbb volt. Mindig lestük a játszótereket is, nehogy mozgáshiánya legyen, de hát a legjobb persze az óceán part volt. Itt volt leginkább elemében, minden félelemérzet nélkül rohant a habokba, túrta a homokot, bolondozott. Igazi vízicsibe!

KÖZEL AZ ELEMEKHEZ – ALVÁS A CSILLAGOK ALATT

Az út alatt legtöbbször vadkempingeztünk, párszor szálltunk csak meg kempingben. Egy hétig szálláson is laktunk, mert akkor csatlakozott hozzánk Juli nagymamája. Jó is volt ennyi ideig egy helyben maradni, mert lássuk be, amellett, hogy izgalmas, azért elég fárasztó folyamatosan mozgásban lenni. Sátras alvóhely kereséshez a “park for night” nevű app-ot használtuk, ami összegyűjt olyan helyeket, ahol egy-két éjszakát el lehet tölteni lakókocsival, kisbusszal. Igaz, mi sátraztunk, de nem zavartunk vele senkit. Ezeknél a megállóknál szinte mindig voltak kutak, padok, kedves ligetek és sok hasonszőrű utazó. Errefelé, Észak-Spanyolországban nagy divatja van ennek az utazási módnak, így igen kiépített ez a fajta “parkoló” hálózat. Gyönyörű helyeken aludtunk így, és mindig találtunk annyi teret, hogy meglegyen az intim szféránk, a zsúfolt megállókat kerültük. Ha valaki szívesen nekivágna egy ilyen útnak, nagyon ajánlom ezt a környéket, mert az egyik gyönyörű öblöt éri a másik, rengeteg felfedezni való városka vár és nagyon sok lehetőség van kirándulni és strandolni is.

A természet pedig egészen elképesztő! Sosem jártam még ezen a környéken, és teljesen levettek a lábamról a gyönyörű öblök és a kontraszt, amit a közelben húzódó, puha páfrányokkal borított hegyek adtak. Ahogy itthon is szoktunk, most is sokat kirándultunk, és útközben volt alkalmunk épp érő terméseket gyűjtögetni, ez mindig jó szórakozás. Juli már igazi növény szakértő, áfonya, szeder, szamóca gyűjtésből jeles!

Összességében elmondhatom, hogy egy pár dolgot otthon hagytunk, de semmi fontosat. Egy párat elhagytunk/ellopták (ssz), de szerencsére semmi pótolhatatlant. Nem kergettük a hivatalos attrakciókat, cserébe láttunk sok szöcskét, bogarat, virágot, követ, hegyet, völgyet, tengert, óceánt és fantasztikus városokat, apró falvakat is. Ezekből az “egyszerű csodákból” nagyon sok jutott. Juli valószínű nem fog emlékezni rájuk, de az érzések mélyen elraktározódnak. A természet elemeihez való ilyesfajta közelség, a szél, a homok, a víz, az eső érintése, biztos, hogy építőleg hat rá és egy életen át elkíséri, ahogy minket is.