ZERO HERO holiday | 1. rész

Ígértem nektek egy úti beszámolót a nyaralásunkról, amiben elmesélem, hogy miket tettünk azért, hogy minél hulladékmentesebben utazzunk, ez mennyire sikerült, és hogy milyen módját választottuk az utazásnak és miért. Akit a szöveg kevésbé érdekel, inkább a képek, annak ajánlom a bejegyzés hamarosan megjelenő második részét (már elérhető, klikk ide). Annak a végén találtok majd egy galériát elképesztő helyekről, amikhez eljutottunk.

AUTÓVAL PORTÓIG

Nem tehetünk róla, folyamatosan hajt a felfedezős, kalandozós vérünk. Kitaláltuk, hogy jól beülünk a kocsiba és elhúzunk egészen Portugáliáig, útközben felfedezve Európa izgalmas részeit. Sajnos egyáltalán nem környezetbarát ez az utazási mód, de abból a szempontból nagyon szeretjük, és emiatt nem tudunk lemondani róla, hogy óriási szabadságot ad. Sokkal közelebb kerülhetünk így az adott helyekhez, városokhoz, emberekhez és a természethez is azáltal, hogy kedvünk szerint szinte bárhol, bármikor megállhatunk, körül nézhetünk, tábort verhetünk (persze anélkül, hogy megbojgatnánk a környezetet). Ha úgy adódik, akár az óceán parton is alhatunk! Utazás közben pedig rengeteg gyönyörű helyen haladunk át, amit kár lenne kihagyni. Az ember nem dönthet mindig a legkímélőbb megoldás mellett, vannak kompromisszumok, ami mindenkinél más és más. Nálunk az utazás egy ilyen döntés.

A környezeti hatásokon túl az egyetlen hátrány talán a parkoló keresés. Ez városokban párszor volt csak problémás (akadtatok már fenn és szorultatok be Marseillesben mélygarázsba? :D), de legtöbbször a kisebb, „névtelen” városokat fedeztük fel, ahol nincs akkora tumultus. Ellenben ezek nem kirakat helyek, hanem az igazi ottani életbe pillanthattunk bele.

FELKÉSZÜLÉS

Miután megvolt a (körülbelüli) útitervünk, miszerint irány Porto, felkészültünk néhány tartós élelmiszerrel. Száraz áruból betáraztunk egy alap készletet, hiszen tudtuk, hogy gyakran fogunk magunknak főzni (tészta, rizs, kuszkusz, zabpehely, aszalványok, magok, tea, kávé). Sütöttem egy adag kekszet is, ki tudja, mikor találunk majd kimérve. Újratöltött gázfőzők és tábori konyha mindenféle fűszerrel, edénnyel, olajjal, bekészítve. A romlandó dolgokat szivargyújtóra csatlakoztatható hűtőládában tartottuk, ami menet közben hűtött, de megállás után is sokáig tartotta a hideget.

Tudtam, hogy egyszer biztosan tudunk majd mosni (egy hétig szálláson is laktunk), ehhez bepakoltam a saját mosószeremből egy kisebb adagot befőttes üvegbe. Jött velünk egy mosószappan, marhaepe szappan és egy lavór is csipeszekkel, zsinórral. Ezt végül nem alkalmaztam, mert nem sokat maradtunk egy helyen, de a kocsiban az összecsukott kempingszékre kiválóan ki tudtam teregetni azt pár dolgot, amit épp átmostam. Mosakodáshoz szappant vittünk magunkkal, arctisztításhoz pedig eltettem a szokásos kellékeimet, kisebb kiszerelésben. Ha érdekel, mik ezek, a műanyagmentes összefoglalómban a #19-es pontnál megtalálod.

ÉLTETŐ VÍZ

Azt már otthon tudtuk, hogy teljesen mértékben kerülni fogjuk a PET palackot (ahogy egyébként is), ehhez két 5 literes üvegkannát vittünk magunkkal, plusz a kulacsainkat. Nem voltam benne biztos, mire számíthatunk víztöltési lehetőségek terén, ezért beszereztem egy víztisztítót is vésztartaléknak. Ezzel akár patakból vagy nem ivóvíz minőségű vízből is lehet inni. Végül nem kellett alkalmaznunk, mert lépten nyomon kutakra bukkantunk. Lenyűgözött a sokféleségük, és főleg az, hogy ennyi helyen ott csordogáltak az utcákon, tereken. Igazán jó kis találkozási pontok ezek, persze régebben sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint ma, amikor természetesnek vesszük, hogy iható víz folyik a falból az otthonainkban. Legyünk hálásak érte!
Mivel szeretjük a vizet, ezen kívül csak teát ittunk, amit magunknak főztünk minden reggel és beletöltöttük a kulacsokba. Egyszer azért mégis közel kerültünk egy kicsit a PET palack vásárláshoz. A francia riviérán áthaladva kevésbé találtunk kutakat, és bizony alig maradt már vizünk, mindehhez még jó meleg is volt. Szerencsére egyszercsak felcsillant egy Meki jel, nem hittem volna, hogy egyszer így fogok örülni neki. Mondjuk az vicces látvány lehetett, amikor belibbentem az 5 literes demizsonommal és befoglaltam a mosdót egy időre (nem fért a csap alá a kanna, a kulacsomból töltögettem át 😉 ). Persze a vízvásárlás előtt lettek volna még opciók, pl. más étterembe is be lehet menni, de nem biztos, hogy örültek volna az 5 literes edénykémnek.

Itt lent és jobbra nézegethetsz pár képet a kedvenc kutainkról, lapozz bele! ⇓ ⇒

PIACOK, BEVÁSÁRLÁS

(Cserébe az autózásért, és amúgy is) igyekeztünk az út alatt minél kevesebb szemetet termelni, ahogy erre a hétköznapokban is törekszünk. De ahogy otthon sem mindig könnyű, út közben is becsúsztak „bakik”.

Volt olyan helyzet is, amikor lehetett volna még keresgélni, jobb helyet találni, de ha a kispupák bemondja az unalmast, mert elfáradt, akkor nem húzod tovább az idegeket, mindent megveszel ami nagyon kell, ott, ahol vagy. Nehezítette a dolgot, hogy ismeretlen terepen voltunk, nem voltak meg a bejáratott boltjaink. Viszont annyira már vagyunk tapasztaltak, hogy sejteni azért lehetett, hogy merre induljunk vásárolni, ahol akad kimérős vagy nem agyon csomagolt áru. A piacokat persze sosem hagytuk ki, elég sokat sikerült levadászni. A kedvenceim a franciák voltak, ahol sok kofa szinte külön műsorszámot nyomott le, így versenyezve a vevők kegyeiért. Levettek a lábunkról, főleg az egyik olíva árus lány, aki a kedvünkért még pár magyar szót is megtanult gyorsan, és kész kabaré volt, amit előadott. Itthon is el tudnám viselni az efféle szórakoztatást, szerintem még többen járnának így piacolni 🙂

Sajnos nem mindig volt épp piac, amerre jártunk, ezért sokszor szupermarketben, kisboltokban vásároltunk. Itt viszont meglepően sok helyen volt kimérős áru, még fagyasztottból is láttunk ilyet. A zöldség, gyümölcs beszerzés pedig itt is ugyanolyan könnyű saját zsákba, mint otthon. Kivéve, ha nincs alapból műanyagban. Volt olyan nap, hogy sehol nem tudtam répát venni, mert mindegyik boltban fóliában árulták. Ha csak nincs vészhelyzet, az ilyen dolgokat visszautasítjuk.
Aminél nem igen sikerült megúsznunk a csomagolást, az a hal vásárlás. Nem mindig tudtuk rögtön a hűtőtáskánkba tenni, és bizony nem lett volna jó, ha kicsorog és minden halszagú lesz. Egy vízálló tok áldozatul is esett egy próbálkozásnak, mert nem tudtam belőle rendesen kimosni a hallevet (azóta itthon végül sikerült). Dobozba is kérhettük volna, de kiderült, hogy nem vittünk eleget, ehhez kellett volna egy külön fenntartott darab. Tanulság felírva! Aminek viszont nagyon örültem, hogy sok boltban találtunk üvegben joghurtot, kefírt, ami Juli nagy kedvence. Kimérve nem igen találkoztunk vele, de így is tökéletes volt.

Baguettet sokszor csak úgy lehetett kapni, hogy már előre bepapírzacskózták. Ilyenkor jön a kérdés: oké, kivehetem belőle, de akkor nem fogják ugyanúgy a kukába tenni? (De.) Így maximum a szelektívbe tehetjük, azt hiszem, ez a legjobb megoldás. Azért volt, ahol meg tudtuk venni a saját furoshiki kendőnkbe, a croissant meg a bevásárló zsákunkba.