Barion Pixel

REpohár mesék

Mégis hogy kerülhet be egy (tartós!) műanyag termék a kínálatomba, amikor azt hirdetem, hogy a természetes anyagok híve vagyok? Több nyári élmény vezetett el odáig, hogy végül megszületett a Shamo REpohár. Nézzük csak!

Mint sokaknak, nekem is van otthon korábbról repoharam, és nyáron, amikor olyan helyre mentünk, ahol nem használnak ilyet, betettem a sajátom. De egyszer meglepetés ért: hiába számítottam rá, nem voltak elérhetőek az egyik szórakozóhelyen a poharak, mert elvitték őket mosogatásra. Szerencsére a bögrém velem volt, és az is talán mázli, hogy belemérték a kért italt. Ugyanis erre nem mindenhol hajlandóak, főleg, ha nincs a poharadon decis beosztás.

A saját repoharamat teszteltem szabadtéri eseményeken, strandon, fesztiválokon. Legtöbbször nincs ellenállás a hozott pohár ellen, néha egymásra néznek a csaposok, hogy vajon ezt „szabad-e”? De mint sok hasonló újrahasználható tárgy bevetése esetén, itt is kulcs a mosoly és a határozottság. „Szia, ebbe a pohárba szeretném kérni az italomat!” Tádámm! Nem mondom, hogy mindenki elengedhetetlen eszköze kell legyen, de amikor végigtekintettem egy fesztivál reggelén a földön szanaszét dobált pohár tengeren, úgy éreztem, valamiképp kapcsolódnom kell ehhez a problémához és hangot adni neki. 
Mert bár Magyarországon hosszú évek óta működik a repohár rendszer szórakozóhelyeken, fesztiválokon, azért így is bőven van olyan hely, szituáció, ahol nem elérhetőek, például a strandokon (vagy csak én nem jártam olyanon, ahol vannak). Kirándulások során pedig több olyan turistaházba is belefutottunk már, ahol (víz hiányában) mosogatás helyett az eldobható poharakat választják. Ez elég elszomorító, de ha az ember felkészül, szórakozás, túrázás közben is megelőzheti a pazarlást.

A repohár mellett egyre több fesztivál tér át a PLA-ból, azaz kukoricakeményítőből készült bioműanyag eszközökre. Ezt csak azért említem, mert sajnos ma Magyaroszágon nem megoldott ezek ipari komposztálása, ezért nem tartom valós megoldásnak. Így ugyanis a kommunális szemétbe kerülnek (nem szelektálhatóak), ráadásul az eldobhatóság rendbenlévőségét erősítik tovább az emberekben. Írtam erről korábban egy összefoglalót, ide kattintva találjátok. Mindenesetre üdvözölném egy hazai ipari komposzt felállítását, amire úgy tudom, vannak már törekvések.

Azt mondom, legyetek etéren is felkészültek! Vigyétek a repoharaitokat (ha van otthon régről, akkor azt!), befőttes üveget, bögrét, ami jól esik, hiszen olyan szomorú az a mérhetetlen mennyiségű szemét, amit aközben termelünk, hogy jól érezzük magunkat. Tegyük ezt is tudatosan! Ráadásul azt tapasztalom, hogy egy-egy szokásostól eltérő tárgy (bevásárlózsák, pohár, bögre) jó ürügyet ad a beszélgetésre, akár zöld témában, akár egészen másban. Szóval ismerkedéshez sem utolsó 😉
Itt pedig álljon egy kis összefoglaló a REpoharaimról, amit ide kattintva tudtok még tüzetesebben megvizsgálni. Ha beszereztek egyet, ne feledjétek otthon, amikor szükséges, és vigyázzatok rá, hogy sok szép eseményre elkísérhessen titeket!
Mit kell tudni a poharaim készítéséről, anyagáról?
  • Magyaroszágon, magyar munkaerő és alapanyag felhasználásával gyártják
  • Fél literesek, decis osztással ellátva, aminek nagyon szoktak örülni a pultosok
  • Újrahasznosítható műanyagból készült (5 -ös számű polipropilénből)
És egy kis kitérő a végére: aki szeretné magát jobban beleásni a műanyagok fajtáiba, illetve tudni, hogy melyik hasznosítható újra és melyik nem, annak ajánlom ezeket az összefoglalókat:

Írj hozzászólást!