ŐSZ a hegyen | CSIPKE mesék

Megint eltöltöttünk egy hosszú hétvégét a telkünkön, ahol a természet csak úgy ontja kincseit. Nyáron is elvonultunk kicsit, arről az előző részben olvashattok.
Földanya gondoskodik rólunk, csak észre kell vennünk és meg kell ismernünk azt a sok jót, amit kínál. Mindig imádom felfedezni az új évszak ajándékait. És olyan jó, hogy négy évszakunk van, a változás pedig örök!

AJÁNDÉKOK
Nézzük csak, mikre leltünk: csipkebogyó, fenyőtinóru, szelíd gesztenye, birsalma, hegyi kakukkfű, citromillatű kakukkfű (kedvencem!), citromfű, menta és reeengeteg alma. Ezeket főképp lehullott állapotban, fák tövéből mentettük meg az enyészettől. Ott pár napon belül teljesen tönkrementek volna, de így a rossz részeket kivágva feldolgoztuk sütibe, a jobb állapotúakat pedig elküldtük almalévé alakulni a faluba.

ALMA MESÉK
Idén az almafáink úgy látszik pihennek (kivéve a birs, abból lekvár lett gyorsan!), sem náluk, sem a nagymamámnál nem termett sok gyümölcs. Ellenben tavaly alig győztük a begyűjtést. Bemásolom ide egy tavalyi posztomat erről, amiben arra hívtam fel a figyelmet, hogy ha tehetitek, gyűjtsétek össze magatoknál, ismerősöknél, rokonoknál a lehullott gyümölcsöket, hiszen ha kárba mennek, az is az élelmiszerpazarlás egy formája sajnos. (* Ezt a gondolatot azóta annyival egészíteném ki, hogy a földnek és az állatoknak is szükségük van az almára, nem feltétlenül baj, ha elrohad a földön, így is hasznosul. Viszont azt látva, hogy mennyien nem jutnak (egészséges) élelmiszerhez, mégis csak fontos a törekvés, hogy megmentsük az értékes gyümölcsöket. 2020. október)

„Tavaly ősszel a férjem nélkülünk látogatott le, épp az alma érés vége felé. Rengeteg gyümölcsöt már nem tudott megmenteni, de amit mégis, azt igen gyorsan összeszedte, össze is gyűlt 100 kg alma, mindez egy fáról! Ebből olyan 30 kilót megettünk, elajándékoztunk vagy megaszaltunk. A faluban van rá lehetőség, hogy gyümölcslevet készítsenek, pasztörizálással tartósítva, így nem volt kérdés, hogy mi fog történni a maradék gyümölccsel. Így esett, hogy 50 liter csoda öko-bio almalevünk lett, ami egészen májusig kitartott. Minden kortya maga volt a folyékony napfény!

És hogy mi a tanulság? Először is, hogy idén előbb megyünk, nehogy elszalasszuk az almáinkat! Másodszor pedig, hogy rengeteg olyan elhagyatott fa van, aminek kárba vésznek a gyümölcsei. Akár faluban is, ahol az idős gazdák már nem bírják a feldolgozást, inkább hagyják megrohadni a gyümölcsöt. Az én idős nagymamámnál is ez történt volna az alma nagyrészével, ha mi nem szedjük össze, mert ő már nem győzte.
Megoldás? Nézz körbe! Van a környezetedben ilyen fa? Vagy rokonod, ismerősöd környezetében? Lehetséges, hogy sokan még örülnek is, ha „megszabadítod” őket.
Bónusz: úgy hallottam, hogy a Bosnyák téri piacon tudnak pasztőrözni. Hogy hozott gyümölcsből is, azt nem tudom, járjatok utána!”

GOMBA MESÉK ÉS A TÖBBI FINOMSÁG
Elcsíptük a szelíd gesztenye szezon kezdetét is, napról-napra egyre több termést tudtunk összegyűjteni a földről. Ezzel viszont óvatosan, érdemes kesztyűt húzni, mert nagyon szúr. Meg is kóstoltuk azon nyomtam sütőben sütve tökkel, almával együtt. Isteni őszi csemege! Itt a hegyen készítenek belőle gesztenyemézet is, na az igazán különleges!

A kedvenc fogásom egy óriás fenyőtinóru kör felfedezése volt. Óvatosan belecsomagoltuk őket egy furoshiki kendőbe, hogy ne törjenek össze. Otthon egy részét megfőztük simán „pörköltnek” (a kalapjáról a bőrt érdemes lehúzni), a legszebbeket pedig kiszárítottuk, ételízesítő lesz belőle. Nagyon szeretem például levesekhez használni: pár darabkát beáztatok 10-20 percre és hozzáöntöm a főzés vége felé, olyan jó ízt ad!

Fűszernövényekből sem volt hiány. A nyáron egyszer már learattuk a mentáinkat, citromfüvet és a kakukkfüveket, de most ismét volt rajta annyi, hogy hazahozhassunk szárítani. A citromillatú kakukkfű most a kedvencem, nem olyan rég találtuk rá egy kis bokorra belőle. Nagyon izgalmas illata, íze van. Teaként és főzésnél fűszerként is remekül bevethető.

CSIPKE MESÉK
Az egyik megismertebb ősszel gyűjthető termés a csipkebogyó. Tudtátok, hogy egy kicsi bogyóban akár tízszer annyi C-vitamin van mint egy egész citromban?

GYŰJTÉS
Teához való felhasználáshoz termése szeptembertől az első fagyokig gyűjthető, ilyenkor legmagasabb a vitamin tartalma. (A dércsípte bogyó szárításra nem, de lekvár vagy szörp készítésre még alkalmas, na meg túra közben is elég jó csemegézni a bokrokról). Forgalmas utaktól távol gyűjtsük, amikor már szép élénk piros a bogyója, és figyeljünk arra, hogy a madaraknak is hagyjunk. Érdemes kosárba vagy vászonzsákba tenni, de semmiképp sem nejlonba, mert abba hamar befülled és tönkremegy.

SZÁRÍTÁS
Otthon lehetséges egyben, akár felfűzve szárítani, de a legjobb félbevágni, kiteríteni és megvárni, amíg zörgős lesz. Ha nagyon sok időtök van, ki lehet magozni (vigyázat, szúrósak), de én ezt a részt ellustultam, hiszen vágás és szárítás közben kipotyog majd a magok nagy része, a teát pedig úgyis leszűröm. A magjaiból préselik egyébként az értékes csipkebogyó olajat, ami bőrfiatalító, regeneráló hatású, fontos kozmetikai alapanyag, de belsőleg is bevethető.

TÁROLÁS ÉS FELHASZNÁLÁS
Visszatérve a teához, a kiszárított csipkehúst fénytől elzárt helyen érdemes tárolni, vászonzsákban (ha tutira molymentes az övezet) vagy üvegben. Sok más mellett tea is készíthető belőle, de fontos, hogy nem szabad forrázni ( a C-vitamin hő hatására elbomlik!), csak áztatni, több órán át. Én este szoktam betenni kancsóba egy nagy marékkal és reggel leszűrve már iható is. Immunerősítő, betegség megelőző hatása miatt az őszi-téli időszakban ajánlott rendszeres fogyasztása, akár naponta többször is. Mivel a C-vitamin nagyon gyorsan bomlik, ezért frissen, szezonálisan érdemes minél többet fogyasztani belőle, persze télre is marad benne vitamin, de messze nem annyi, mint szedés után néhány nappal. Nyilván ha nincs a szomszédodban egy bokor, akkor nehezebb a folyamatos utánpótlás biztosítása, viszont érdemes minden adandó alkalommal szedni belőle, így lesz mindig friss bogyó a háznál. Külön jó hír, hogy terhesség és szoptatás alatt is nyugodtan fogyasztható.

És a végére egy kis érdekesség a csipkebogyóról (forrás): 

„A növénynek a gyepűrózsa elnevezése is ismert, mert az őseink szívesen használták a gyepűk (határok) védelmére, úgy, hogy többsorosan telepítették a védeni kívánt szakaszra, és ha az erőre kapott, elburjánzott, élő ember azon nem ment át! Ez volt a szögesdrót őse. De nemcsak a könnyűlovasoknak és gyalogosoknak állt ellen a vadrózsa természetes védvonalként, hanem a páncélosoknak is. A normandiai partraszállás során komoly fejtörést okozott a szövetségeseknek a tüskés sövény. Annak is ajánlott a vadrózsa telepítése, aki a kertjét (birtokát) akarja megvédelmezni a hívatlan látogatóktól.”

Még több őszi képért kattintsatok ide, elröppent a Flickr galériámba!