Gondolatok a bioműanyagokról 5 pontban
A napokban, hetekben az élet többször elém sodorta a bioműanyagok kérdését. Úgy vettem észre, hogy elég nagy zavar van a fejekben ezzel kapcsolatban, ezért fontosnak tartom, hogy egyre többen írjunk róla.
Még tavaly, az egyik bevásárlásom során egy pultnál azon szólalkoztunk össze a hentessel (persze csak kedvesen), hogy mivel teszek jobbat, ha a dobozomba teszem az árut, amire matrica kerül, majd ezt (a pultos szerint) vizet pazarolva le kell mosnom, vagy ha elfogadom az ő lebomló nejlonzacskóját. Akkor még nem tudtam ilyen árnyaltan elmagyarázni neki, hogy mi a gond a zacskójával (bár nem is igen hallgatott meg, csak a maga igazát hangoztatta). Egyszerűen annyira új még ez az alapanyag, és nagyon sokan tévesen (de nem rossz szándékból) a műanyag helyetti megváltó alternatívaként tekintenek rá. Pedig ez nem ennyire egyszerű, ugyanis a fő problémát nem szünteti meg. Nem gyógyír, inkább csak olyan mint egy béna sebtapasz. Ahelyett, hogy gyökeres változásokban gondolkoznánk, csak betakarózunk egy újabb eldobható anyaggal, és közben azt gondoljuk (mert elhitették velünk), hogy ez aztán igazán környezetvédő. Ezért döntöttem úgy, hogy kicsit összeszedem, amit én tudok, tapasztaltam vagy mostanában olvastam erről az anyagról.
1. Tényleg lebomlik a bioműanyag?
Először is az egyik legnagyobb tévedés a lebomlónak nevezett bioműanyagokról: ez nem bomlik le! Legalábbis úgy biztos nem, hogy hazaviszed benne az étteremből az ételt, majd belehelyezed a kommunális kukádba. Még a szerves anyagok sem tudnak így lebomlani oxigén hiányában. Az sem megoldás sajnos, hogy beleteszed a kerti komposztálódba. Akár évek múlva ugyanígy egyben lesz vagy maximum felaprózódik. Ipari komposztálóra van szükség ahhoz, hogy lebomoljon, de ilyen jelenleg nem működik Magyarországon. Így hát nem marad más, mint beletenni a kommunális kukába a többi szemét közé. Sajnos. Így a bioműanyagok használata egyelőre inkább zöldrefestés, mint megoldás.
2. A bioműanyag előállítása, kezelése
Az jó dolog, hogy a bioműanyagok előállítása és bomlása talán kevesebb kárt okoz a környezetben, mint a hagyományos műanyag, de összességében ugyanúgy súlyos erőforrásokra van szükség ahhoz, hogy létrejöhessenek, élettartamuk végén kezelve legyenek. Ráadásul az alapanyagul szolgáló növények termesztése sokszor természetromló hatású, és nem is itthon nőnek, hanem általában egy másik kontinensen. Igaz, hogy a bomlásuk során nem szabadul fel metán, de ugyanúgy erőforrásra van szükség ahhoz is, hogy begyűjtsék, elszállítsák, kezeljék őket. És mi történik ha szelektívbe dobod? Egyes tanulmányok szerint nem akadályozza a szelektív hulladék feldolgozását, máshol azt olvastam, hogy „zavart kelthet” a rendszerben. Ennek oka, hogy eltérő összetétele miatt más kezelésben kéne részesíteni, de mivel olyan elenyésző a bioműanyag mennyisége a többi műanyag hulladékhoz képest, hogy ennek a feldolgozásával még nem foglalkoznak. Így viszont csak rontja a még újrahasználható műanyagok minőségét és nehezíti a válogatást. Az is tény viszont, hogy rohamosan fejlődik a technológia, nézzük csak a következő pontot, ami erről szól!
3. Előremutató kutatások zajlanak a témában
Ha már feltétlenül használjuk a bioműanyagot, akkor itt van egy kapcsolódó friss jó hír, miszerint dolgoznak a minél egyszerűbb komposztálási megoldáson:
Lévay Krisztina nyerte csapatával a 2019-es SCIndikátor versenyt. Csapatával olyan komposztálási technológiát fejleszt, amely egy hónap alá képes csökkenteni a háztartási bio-műanyaghulladék lebomlási folyamatát. Részlet a versenyről az Indexen megjelent cikkből: „Az egyszer használatos hagyományos műanyagok legzöldebb alternatívája a biológiailag lebomló PLA, azaz politejsav. A PLA természetes alapú, megújuló erőforrásból, elsősorban keményítőtartalmú kukoricából előállított tejsav-polimerizátum. A PLA életciklusa végén biomassza, víz és szén-dioxid keletkezik. Ez egy lényegesen környezetbarátabb, mint a hagyományos műanyagok bomlásával felszabaduló üvegházhatást fokozó gázok. Természetes körülmények között a PLA bomlási ideje akár 1000 év is lehet, de az általunk fejlesztett komposztálási technológiával a folyamat időtartama 1 hónap alá csökkenthető.„
4. Éljenek a többször használatos alternatívák és a betétdíj!
Ha már meg lesz oldva, hogy valóban ipari komposztba jussanak, vagy otthon komposztálhassuk őket, akkor sok esetben megoldást nyújthatnak a bioműanyagok, viszont a legelőremutatóbb az volna, ha leszoknánk az egyszerhasználatos eszközökről, amik alig pár óráig (vagy annyit se) vannak használatban, majd a szemétbe kerülnek. Ahelyett, hogy bioműanyagok mögé bújva folytatjuk a szeméttermelést, inkább válasszunk tartós, többször használatos alternatívákat, mint a saját doboz, kávés bögre, evőeszköz, bevásárló zsákok, vízálló tokok, tartós kulacs. Valóban létre kellett hozni ezeket is egyszer, lehetséges, hogy másik országból, kontinensről érkeznek (mondjuk egy kulacs) , de jóval hosszabb az élettartalmuk. És ha egyszer belejön az ember, hogy magával vigye ezeket az eszközöket (amik egyébként nem is olyan hú de nehezek), akkor utána mi sem lesz ennél természetesebb! Ezen kívül a betétdíjas rendszerek visszahozása is nagy változást hozhat, de alapvetően a pazarló fogyasztási szokásaink átgondolására lenne szükség.
A gondolkozásmódunkon, a megszokott, kényelmes szokásokon kell változtatni (nem csak a hulladék kérdésében), amik alig pár évtizede léteznek csak, de a minket körülvevő csodálatos természetet és gyermekeink, unokáink jövőjét örökre tönkretehetik. Megéri?
