Fordul az évkerék | az élet apró ünnepei

Ciklusokról, évszakokról, körforgásról, a jelen megéléséről

Kicsit több mint egy hete, szeptember 22-én volt az őszi napéjegyenlőség, és ez sok mindent előhozott belőlem.

Amikor tíz évvel ezelőtt hazajöttünk az ázsiai körutunkról a férjemmel, mindenki kérdezgette, hogy úristen, de hát miért nem maradtunk Ausztráliában vagy Ázsiában, mi hozott haza? A család és barátok mellett nekem ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy borzasztóan hiányoznának az évszakjaink. Persze ott is, még az Egyenlítő mentén is vannak ciklusok, de egészen más, mint amiben mi nevelkedtünk. Akkor még nem volt ennyire tudatos részemről ez a dolog, de azóta egyre fontosabbnak érzem, hogy megéljem az évszakok változásait, ami városlakóként nem is mindig olyan könnyű. Itt gyakorta bosszankodunk, hogy esik az eső, amitől beáll a forgalom. Leesett a hó, már megint nem lehet közlekedni. De nem tudatosul az ok okozat, hogy az az eső valahol élelmet növel számunkra, és ez nem holmi vacak bosszúság, hanem a természet rendje.

Ünnepek, rítusok, hagyományok

Az évszakok változásainak tudatosabb követése, kis hétköznapi ünnepek beiktatása segítenek olykor megállni, tudatosítani a jelent, és megünnepelni az életet, azt, ahol tartunk. Ezt gyakorta elfelejtjük (én is), és csak hajtjuk a jövő álmait. Ha bevezetünk ilyen apró szokásokat, a rohanó élet is megáll kicsit és megpihen. Nagyon nagy szükségünk van erre manapság! Nem arról van szó, hogy tartsunk aratási ünnepet városlakóként, de megtalálhatjuk azokat a pontokat, ahol újra kapcsolódni tudunk a természet történéseihez. Be lehet vezetni apró, magunk számára jelentőségteljes rituálékat, amik családi hagyománnyá válnak. Így minden évszakban lesz valami, amit lehet várni, még akkor is, ha mondjuk nem annyira nagy kedvenceink azok a hónapok. Persze ebben is változik az ember, én például a nyarat istenítettem sokáig, de most már beleszerettem mindegyik évszakba. Talán a télbe volt a legnehezebb, így városban élve, de már rájöttem, hogy az is bőven kárpótol a hidegért, latyakért cserébe.

A mi kapcsolódásunknak fontos része a szezonális élelmek követése egész évben, és a termények folyamatos elraktározása tavasztól őszig: szárítás, aszalás, befőzés, morzsolás zajlik folyamatosan. Igen, lehetne mással időt tölteni, sokszor fáradtságos is, de már nem cserélnénk el ezt semmi másra. Ősszel, télen nagyon jó érzés a saját egészséges finomságokat fogyasztani és hálásnak lenni önmagunknak a sok alkotásért, beletett munkáért.

Az őszi napéjegyenlőségről

Ez a fordulópont arra hív, hogy adjunk hálát a nyári bőségért, és kezdjünk kicsit befelé figyelni, ami nem egyenlő azzal, hogy mostantól otthon kell borongani egészen tavaszig. Készítsünk egy szép színes koszorút, gyújtsunk egy gyertyát, és igyekezzünk elfogadni, hogy most vége szakad a nyári kitárulkozó létnek és ismét inkább a számvetés ideje következik. Mit arattunk idén eddig? Mit viszünk tovább magunkkal?

Mindenkinek nagyon szép színes őszt kívánok, sok apró megélt pillanattal!