Vilka mesék: avagy a zero waste paradoxon
Az írásom apropója, hogy tegnap kaptam egy kedves levelet, nem volt számonkérő, de kíváncsi volt az írója, hogy mégis miért jó ötlet fa evőeszközöket árulni, hiszen ott van mindenki fiókjában a fém. Talán csak mert jól mutatnak az insta képeken, vagy más oka van? Ahogy megírtam neki a választ, rájöttem, hogy lehetséges, hogy ez többeket is érdekelhet, mert kicsit jobban érthetővé válik, hogy mi hívta életre a vilkát, miért került be a termékeim közé a többi fa evőeszközzel együtt, és egyáltalán, mik azok a szempontok, amiket fontosnak tartok egy termék létrejötténél. Nagyon köszönöm a kérdést, és nyugodtan írjon, akinek hasonló eszébe jut, örömmel válaszolok! Ez is segít átgondolni, hogy mit miért csinálok, és kell a külső szem, aki olyasmire hívja fel a figyelmemet, ami számomra egyértelmű. Ezek a kérdések azok, amik arra sarkallnak, hogy még jobban csináljam.
A fa evőeszközökkel kapcsolatban fontos, hogy sokan nagyon szeretik, hogy könnyű, komposztálható és itthon készült. Hogy jobb-e a fém evőeszköznél, vagy a fém jobb-e a fánál? Sok oldalról meg lehet vizsgálni egy ilyen kérdést. A fémnél nem feltétlenül ismerjük a gyártás módját, útját, honnan jött, ki csinálta, milyen körülmények között? Viszont legalább tuti kéznél van otthon. A vilka esetében legalább az előző kérdésekre tudok választ adni. De nem tudom egyértelműen megmondani, melyik a jobb és rosszabb választás, nem is kell. Mindkettő jó megoldás, hiszen mindegyiket többször használhatod szemben egy eldobható műanyag eszközzel. A kérdés inkább az, hogy neked személyesen mi válik be, attól függően, hogy mi az az élethelyzet, amikor használni szeretnéd. Ezt kéne mindenkinek pontosan tudnia, hogy tudatos döntések születhessenek, és ne a fölösleges túlfogyasztást támogassuk.
Ennél a terméknél is érvényesülnek tehát azok az alapelvek, amit mindig szem előtt tartok, amikor valami újat alkotok meg: itthon készüljön, lehetőleg hazai, természetes alapanyagokból, etikus körülmények között.
