Textilmesék ✸ Védelmező útravaló táskám a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Nágák, elefántok, madarak címet viselő tárlata Délkelet-Ázsia meghatározó művészi kifejezésformáját, a textilművességet követi nyomon és kortárs művészek pop-up kiállításával és tárlatvezetésével társul.

hmong táskával a világ körül

A kiállításra kerülő textil- és ékszeranyaghoz kortárs kapcsolódási lehetőséget kínálva a Múzeum pályázatot hirdetett meg, melyre több alkotó, köztük én is jelentkeztem. A kiválogatott munkákat a kiállítás időtartama alatt a Múzeum havonta mutatja be.
A 2016-os Design Hét keretén belül debütált az első Dressz.Kód? című “pop-up” kiállítás, melyen két kortárs magyar művész értelmezhette és alakíthatta újra a délkelet-ázsiai világ anyag-, forma- és mintakincsét. Itt került bemutatásra a pályázatra készített táskám, melynek kapcsán október 1-jén tárlatvezetést tartottam a kiállítás kurátorával, Kardos Tatjánával együtt. Azoknak, akik nem tudtak eljönni erre az alkalomra, most írásban összefoglalom az elhangzottakat, az ott élőben bemutatott textilek, ruhadarabok képeivel illusztrálva. Aki eddig nem jutott el a kiállításra, még megteheti, egészen 2017 májusáig lehet megcsodálni a tárlatot és az épp aktuális kiállítók munkáit. Érdemes!

Shamo bags x Délkelet-Ázsia kapcsolata
Ahogy azt már sokan tudjátok, egy nagy délkelet-ázsiai körutazás hívta életre a Shamo bags márkát. Egy csapásra beleszerettem a térség kultúrájába, színeibe, és úgy éreztem, hogy ezzel a vonzalommal dolgom van az életemben. Lenyűgözött a szín kavalkád, ami európai szemmel már-már hivalkodóan hathat, ott mégis ez a „normális”. Van egy táskám, amit Észak-Laoszban vettem, ennek hatására fogalmazódott meg bennem, hogy én is táskákat szeretnék készíteni, hasonló stílusban. Persze nem vezetett rögtön egyenes út a varráshoz, mert azt még meg is kellett tanulnom, viszont nagyon hamar elkezdtem pom pomokat gyártani, hímezni, kézzel apróságokat varrni, amire szintén az ott látottak inspiráltak.

Az első nagy utazás óta többször volt szerencsém visszatérni Ázsiába, és most már tudatosan igyekszem különleges textileket hazahozni, és minél többet megtudni róluk, mielőtt felhasználom őket. Szeretem, ha egy tárgynak van üzenete, hordoz magán valamiféle jelentést. Így olyan, mintha mesélnének!
Szintén Ázsiában, Indiában találkoztam először fapecsétekkel, amiből mára már egész szép gyűjteményem van. Nagyon izgalmas, hogy segítségükkel magam mintázhatok textileket, a lehetőségek végtelenek, ráadásul minden mintának, szimbólumnak meg van a maga jelentése.

indiai fapecsétek

Elvittem magammal a Múzeumban tartott tárlatvezetésre azt a bizonyos hmong táskát, ami elindított az úton, körbeadtam, meg lehetett nézni. A virág hmong törzs készítette, akiknek a színes, sokszor neonba hajló aprólékosan díszített öltözéke teljesen elvarázsolt. Az arany háromszög területén, hegyvidéken élnek (ez a világ második legnagyobb ópiumtermelő vidéke, Burma, Thaiföld, Laos, Vietnám alkotják). Persze az említett törzs tagjai ilyen formájú táskát sosem hordtak, ez már kifejezetten turisták számára készült, szétbontott szoknyák, kabátok gazdagon díszített részeinek az újrahasznosításával. Sajnos kiveszőben vannak arrafelé is a hagyományok, de a múltban, minden újévi ünnepségre új öltözetet kellett készíteniük, különben rossz szerencse érte őket, és egy asszony értékét is az adta többek között, hogy milyen volt a kézügyessége. Az így évről évre megmaradt levetett ruhák kerülnek most felhasználásra.

talizmános akha baba sapka

Lenyűgöz, hogy a textilek milyen sok kódolt üzenettel bírnak, és általuk mennyi mindent megtudhatunk egy népről, annak életmódjáról, hiedelmeiről, szokásairól. Hiedelmekre az egyik kedvenc példám a térségben a babákra adott színes, pom pomos talizmános sapka. A fenti képen látható darabot Laoszban vettem egy akha törzsbéli asszonytól, a tetején lévő kis fityegő egy védelmező talizmán. Úgy tudom, hogy egyrészt azért adnak sapkát a kisgyerekekre, hogy a lélek bennük maradjon, ne szálljon ki a fejtetőn, amíg még nagyon kicsik. A másik fontos funkció, hogy úgy hiszik, a színes sapka és pom pomok miatt a rossz szellemek felülről virágnak nézik a babákat, és nem költöznek beléjük, annál inkább a jó virág szellemek, aminek csak örülnek.
Ez a példa is mutatja, hogy az öltözékeknek milyen fontos védelmi funkciója volt a múltban, szó szoros és átvitt értelemben is.

A leadott pályaműről

A pályázatra leadott munkámat a hmong törzs inspirálta elsősorban, de igyekeztem a térség többi népcsoportjával is ismerkedni, így a hatások összekeveredtek.
Gondolatban úgy képzeltem, hogy ez egy ajándék lesz a lányomnak, bár amikor jelentkeztem a pályázatra, még nem tudtam, hogy épp babát várok majd a kiállítás idején, és főleg nem, hogy kislányt! Afféle jókívánság, útravaló ez neki, és védelmezés is egyben, ahogy az majd a továbbiakból kiderül.

Ha szeretnét TE továbbírni a táska történetét, kattints IDE!

Az inspiráló forma
Nem akartam lemásolni egy az egyben az itt használatos táskák formáit, amik erszények és tarisznyák, hanem inkább valami olyat kerestem a pályázat kiírásának megfelelően, ami a mai kor embere számára is praktikus, de mégis ebből a térségből való. Így jutottam el a fonott hátikosarakhoz, melyek bambuszból készülnek és főképp szállításra, tárolásra, betakarításra használják őket.

egy kis pletykálás piac után

Manapság ehhez hasonlít az épp nagyon divatos hátizsák, ami használat közben felül nem nyitott, hiszen más a funkciója: nem gyűjtögetünk, nem az a fontos, hogy bármikor bele lehessen nyúlni menet közben is, hanem szállítunk vele, de mindeközben fontos a záródás, védelem. Az elkészített táska formája kinyitva emlékeztet leginkább ezekre a kosarakra, de a védelem miatt került rá kötél behúzóval és egy lehajló tető, hogy teljesen bezáródhasson.

A táska teteje – védelem szó szoros és átvitt értelemben
A táska tetejét a hmong felsőruhák hátrahajló gallérja és a babahordozók fejhez kerülő része inspirálta, melyeket gazdag díszítéssel, védelmező motívumokkal szoktak ellátni, remélve, hogy ezek is távol tartják a rossz szellemeket. Elhelyezkedésük miatt így hátulról is védik a viselőjüket, akárcsak a hátizsák teteje, mely a táskát felvéve hasonló helyre kerül az ember testén mint a hmong gallérok.

Alapanyagok
A táska testének fő alapanyagát erdélyi rokolya szövet adja, ami egy kis magyarországi üzemben készült Mezőberényben. Amikor jelentkeztem a Múzeum kiírására, éppen nagyon bele voltam szeretve ebbe a szőttesbe, hiszen az akkor készülő Lost in Moonland kollekcióm egyik fő alapanyaga volt, és úgy éreztem, hogy nem lehet akadály, ha egy hazai anyagot használok. A másik oka a választásomnak, hogy tudtam, a mai hmongok a turistáknak szánt táskákat sokszor régi lebontott szoknyaaljakból varrják össze, és igaz, én nem újrahasznosítottam, de így is párhuzam vonható a rokolya (=szoknya) szövet használatával.

Lost in MOONland kollekció szőttesei

A táska másik fontos alapanyaga kendervászon, amiből a teteje készült. Hagyományosan a hmongok maguk termesztették a kendert, majd abból szőtték meg a ruháikhoz szükséges alapanyagot, ezért esett erre a választásom.

A táska tetejének díszítésénél többféle technikát alkalmaztam, ahogy azt a hmongok és a térség többi népe is teszik: sokszor megtalálható egyszerre egy darabon a keresztszemes hímzés, rátétes technika, batikolt minta, gyöngydíszítés. Lenyűgöz ezeknek a díszítési módoknak a sokszínűsége és aprólékossága, főképp ha egymás mellett szerepelnek.

A táska díszítése
Pom pomok
A pom pomok gyakorta és többféle formában is megjelennek a térség népeinek ruháin: akár tömötten, szőrmét imitálva, vagy egyesével, és sokszor találkozhatunk színes bojtokkal is, női, gyermek és férfi ruházaton egyaránt. Ez a cifraság általában a ruhát hordó ember anyagi jólétét, társadalmi rangját jelzi, illetve ettől várják a védelmet a rossz szellemektől.

Ha megfigyeljük, ez a babonás védelem régebben nálunk is megjelent: a kisbaba karjára piros korall karkötőt vagy szalagot adtak, szintén piros szalagot fontak a ló farkába, piros bojt került a csacsi fülébe Erdélyben. Mind a szemmelverés, vagyis rossz ellen hivatott védelmezni. A pom pomnak is lehet eredendően valami hasonló rendeltetése, igaz mára már a díszítő funkció van inkább jelen. Ha szétnézünk a világban, sokfelé megtaláljuk, mint valami „univerzális jót”: Dél-Amerikában például a lámákat díszíti, Indiában, Marokkóban és Egyiptomban a tevéket. Európában is sok nemzetnél felbukkan: nálunk a matyók feje búbján, Grúziában és Görögországban a papucsok orrán és a szamarakon, és így tovább.
Az már kiderülhetett, hogy rajongok pom pomokért, ezért belőlük formáztam mintát a táska tetejére. Maga a szimbólum, egy rokkát jelképez, ami a nők attribútuma, a hmongoknál gyakran használt minta. Igen fontos az anyag készítéséhez, átvitt értelemben pedig a teremtéshez.

Jób könnyei
A kézzel felvarrt fehér kis gyöngyök a Jób könnyei nevű ázsiai fűféle magjai. Termését a legtökéletesebb természetes gyöngynek tartják, mivel úgy nőnek ezek a magok, hogy lyukas a közepük, felületük fényes. Fogyasztani is lehet, sőt nagyon egészséges, a kínai orvoslás gyógynövényként tartja számon. Szerintem a puffasztott, müzliként fogyasztható formájával már sokan találkoztunk vele itthon is. A magokkal a hmongok mindig a termékenységet, bőséget, jólétet szimbolizálják, bár én ebben a konkrét felvarrt formában kevésbé, inkább batik mintaként felrajzolva találkoztam vele.

Jób könnyeiből fűztem ezt a védelmező karra blinget is (fehér gyöngyök a korall mellett)

Nyomdázott szimbólumok
Láthatóak még nyomdázott ábrák, amiket díszítésként alkalmaztam. A hmongok épp fordítva viszik fel a mintákat az anyagra, én ugyanis csak készítettem egy pecsétet, és textilfestékkel rányomdáztam. Hagyományosan azonban egy ilyen mintázás sokkal időigényesebb.

A képen látható tekercsek ilyen hagyományos módszerrel készültek, eredetileg ruha alapanyagnak, szoknya középső részéhez használták ezt a formát. így néz ki a folyamat: az általuk szőtt nyers kenderre kézzel, vagy pecsétekkel felviszik a mintát forró viasszal. Ez a mi tojásfestős írókázásunkhoz hasonlatos kicsit, a kézzel rajzolt mintákhoz hasonló eszközük van. Az anyagot ezután áztatják indigóba (ami egy cserje, és maguk készítettek belőle festékanyagot) sok-sok órára, napra. Többször kiveszik, és újra áztatják, míg megfelelő árnyalatú nem lesz az anyag. A viasz alá ugye nem tud bemenni a festék, akármennyit ázzon is. Amikor késznek ítélik a színt, forró vízbe áztatják az anyagot, hogy a viasz leolvadjon és a minta előbújjon. Kimossák a fölösleges színezőanyagot, végül szárítás következik.
Ezek a minta kombinációk sokszor családról családra öröklődtek, de különböző törzseknek, vagy településeknek is lehettek saját mintáik. Inspirációul nem meglepően mindig a természet szolgál és a mindennapi élet szolgál, elmesélhetnek történeteket (egyszer láttam egy videón egy öregasszonyt, aki „az elkergetett feleség” mintáját mutogatta a ruháján), de lehetnek jókívánságok, védelmező jelek is, életkortól függően is változhatnak. Kislányoknak például a babasapkájára szoktak horog alakú szimbólumot tenni, hogy szerencsésen párt találjanak maguknak, kapjanak el egy udvarlót.

A táska szimbólumairól
A „csiga” az egyik leggyakoribb jelkép. A családot, a fejlődést, egymástól függőséget, generációk egymásra épülését jelenti. A belseje az ősökre, a külsőbb része az őket követő generációkra utal. Amikor két csiga mintát látunk egymás mellett (mint itt is), akkor az két család egyesülését fejezi ki, és így egyben a „hosszú élet spiráljának” nevezik. Ha már négy ilyen kettős csiga van jelen egy mintán, akkor az a mostani családot és annak összes ősi szellemeit szimbolizálja, magába foglalja a teljes spirituális univerzumot.
A középen látható minta a „gyémánt a négyzetben” a hmong hiedelemben a legerősebb jószellem lenyomata, de jelentheti a házat és azon belül a házi oltárt is, ami tehát így a család, ősök, középpontjába került.
A két felső szívben szintén fellelhető a csiga, ezt a mintát „szerető szíveknek” hívják.
A táska tetejének két szélen húzódó háromszögek a „hegyeket” jelképezik. A széleken futva határt képeznek, a jót bent tartják és kint tartják a rosszat, tehát ezzel a mintával is a védelmezésre került a hangsúly.

Összefoglalva láthatjuk, ez a táska útravalóként csupa jókívánságot és védelmező szimbólumot hordoz magán, ezzel óvva viselőjét. Termékenység, testi-lelki harmónia, szerelem, beteljesülés, jólét. Reméljük ez mind elkíséri majd tulajdonosát a közös úton. Aztán az, hogy ezeken kívül még mivel tölti meg, már legyen az ő történetük.
Kattints IDE, ha szeretnéd TE továbbírni a történetet!