LEKVÁR MESÉK | Gondolatok nyári befőzésekről, tartósításról

Ilyenkor nyáron nagy a sürgés-forgás a konyhánkban: főnek a lekvárok, aszalódik a füge, meggy, paradicsom, morzsolódnak a gyógynövények. Hosszú évek óta finomítjuk a tartósítási technikáinkat, és mindig kipróbálunk valami újat is. Emlékszem még az első eperlekvár befőzésünkre Bálinttal, a férjemmel, úgy 12 évvel ezelőtt. Nem voltunk tisztában vele, hogy mennyire gyorsan romlik az eper, ezért sajnos nem tudtuk az egész adagot befőzni, neki kellett futni még egyszer. Azóta már sokkal okosabbak vagyunk!

Bálintnak hála külön „lekvár füzetünk” is van, amiben az egyes évek eltett mennyiségei és beszerzései kerülnek feljegyzésre. Mostanra már jól tudjuk, hogy miből mennyit érdemes eltenni, hogy elég legyen a következő szezonig. Egy érdekes adat (mindez több körben főzve, aszalva):

2019. paradicsom tételei:
– aszalva: összesen kb. 40-45 kg = 47 kicsi üveg (ezt kicsit túltoltuk, még maradt pár mostanra)

– paradicsomszószként: összesen 44 kg = 39 nagy üveg (ez mind elfogyott, sokat főzünk vele)

Na persze aki nem ilyen statisztika mániás, annak nem kell ezt ennyire komolyan vennie, ez már csak a saját szórakoztatásunkra készül. Így is rengeteg munka van a saját eltéteményekkel, de mi arra jutottunk, hogy megéri ebbe energiát fektetni.

Miért jó a saját tartósított finomság?

Egészség

Az egészen biztos, hogy egészségesebb a házi lekvár, mintha a boltban vennék meg egy nagyipari körülmények között előállított, ki tudja mivel tartósított, színezett változatot. Persze választhatok hazai kistermelőtől is, ami ugyanúgy nagyon jó! Saját készítésnél nagy eséllyel tudom, hogy milyen gyümölcs került bele, szabályozhatom a cukor mennyiségét és megválaszthatom a tartósítás módját (szeretünk dunszt!). A legbiztosabb az, ha saját az alapanyag, magam gyűjtöm, vagy rokontól, ismerőstől kapom. Ugyanígy nincs kérdés, ha megbízható árusunk van a piacon vagy más módokon vagyunk kapcsolatban termelőkkel, akiknél tudjuk, hogy milyen körülmények között nevelkedtek a növények. Éljenek a rövid ellátási láncok!

Kapcsolatunk az élelemmel és az élet ciklusosságával

Az ember így megtapasztalja, hogy mennyi munka van az élelem feldolgozásával, tartósításával és így jobban meg is becsüli azt. Nem csak a sajátot, hanem ami a boltból vagy másoktól érkezik. Ezáltal azt is erősítjük, hogy milyen fontos az élelmiszerpazarlás elkerülése. Ráadásul közelebb hoz a folyamat az élelmünkhöz, amivel, általánosságban elmondható, hogy elvesztettük a valós kapcsolatunkat a feldolgozott élelmiszerek világában.

Emellett a természet ciklikussága, növények érési szezonjai is jobban tudatosulnak, hiszen ki hallott már olyanról, hogy télen eperlekvárt főznénk literszám? (persze fagyasztottból lehet kisebb adagokat, de az már nem ugyanaz). Így a természethez is közelebb hoz a javak elraktározása, főleg, ha mi magunk termeltük vagy szedtük a hozzávalókat. Ami az egészben talán a legjobb: egyfajta családi rituálévá válhat. Juli például imád velünk gyümölcsöt szüretelni, sőt, idén a meggylekvár eltevésbe is hatékonyan besegített. Három éves létére majd egy órán át magozta velünk együtt a meggyet. Finommotorika fejlesztés, plusz egyszerű de nagyszerű közös program pipa!

Élelmiszer mentés

Sokszor van, hogy egy gyümölcs önmagában frissen nem annyira ízletes, de például gyümölcslének lepréselve már nagyon jó (pl. savanyúbb almák). Olyan is megeshet, hogy annyi terem valamiből, egyszerűen nem bírjuk elfogyasztani, vagy mi magunk is ajándékba kapjuk valakitől, akinek roskadoznak a fái. Így élelmiszer mentés céljával is érdemes befőzni, aszalni, lefagyasztani, egyszóval valamilyen módon tartósítani.

Pénztárca- és környezetkímélés

Nagy valószínűséggel a saját magunk tartósította javak olcsóbbak és lényegesen kisebb ökológiai lábnyommal bírnak, mintha ugyanezt megvennénk a boltban. Sokszor írtam már, hogy természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak az a jó, ha mindent magunknak állítunk elő, de ezt a szempontot is érdemes szem előtt tartani.

RECEPT

A végére jöjjön egy egyszerű recept, amit érdemes akár még most nyáron elkészíteni (legalábbis az alapját képező gyógy- és fűszernövényeket most jó szárítani). Akár karácsonyi ajándék is válhat belőle!

FŰSZERSÓ

Nagyon szeretem a fűszersókat, mert feldobják az egyszerű ételeket, télen például nagyon jól állnak a tepsis sült zöldségeknek.
Hozzávalók:
– szárított fűszerek
– kedvünkre való só (parajdi, sópehely, durvább szemű só)

Itt van néhány keverék ötlet, de bátran variálhatsz. Az arányokat ízlés szerint érdemes kikísérletezni, készíts magatoknak is pár próba adagot!
– Kakukkfű, rozmaring, majoranna
– Rozmaring, egy kevés reszelt kezeletlen citromhéjjal keverve
– Pirospaprika, bors, oregánó, porított fokhagyma

Elkészítés:
Egy adag fűszermennyiséghez kétszer annyi sót keverj. Ízlésnek megfelelően őröld apróra vagy durvábbra. Egy ilyen keverék körülbelül 1-1,5 évig őrzi meg a minőségét, de garantálom, hogy addig nem fog kitartani!

Zárásképp még egyszer fontos kiemelni: nem gondolom, hogy MINDENT magadnak kell eltenni, megtermelni. Egyszerűen csak jó belekóstolni ezekbe a folyamatokba, megtanulni különféle hagyományos technikákat, bevált recepteket. Nincs is mindenkinek ugyanannyi ideje, lehetősége a tárolásra, eltétre (például tuti nincs mindenkinek aszaló gépe otthon, mondjuk kölcsönkérni lehet). Ilyen esetben jöhet szóba a csere-bere, amikor lekvárt mondjuk házi kenyérre, vagy egyéb, számunkra szükséges jóságra cserélünk (ami nem is biztos, hogy egy tárgy, lehet egy jó cselekedet, segítségnyújtás is). Ez a tudatosabb fogyasztásnak egy nagyon kedves formája szerintem, próbáljátok csak ki!